Ma kicsit alkotói válságban vagyok. Valószínűleg nem is kellene írnom, de nem szeretném már most úgy érezni, hogy ellinkeskedem az egészet. Átlagos napunk volt, eltekintve attól, hogy akkora pelyhekben hullt a hó és olyan sűrűn esett, amilyet még sosem láttam. Örültem is meg nem is, mert nagyon készültünk Emeséhez, aki mellesleg Csabu anyukája, aki pedig Zsófi legjobb barátja. Bár néha nem Csabu, hanem Emese a legjobb barát,ami azért jó, mert kell egy-két felnőtt cimbora is, hogy jó tanácsokat adjon :-). A jó abban, hogy nem utaztunk az volt, hogy apával együtt mentünk sétálni a szép havas utcákon. Zsolt most pár napja itthon dolgozik Zsófi szobájában, mert ott el tud szeparálódni. Így egy kicsivel több időt tudunk együtt tölteni és ez nagyon klassz. Egyébként nem vagyok híve az állandó együttlétnek, mert az rá tudja nyomni a bélyegét a mindennapokra és kell külön lenni ahhoz, hogy hiányozzon a másik. Vasárnap nagy dolog vár ránk, elmegyünk Velencére egy szállodába két éjszakára kettesben. Zsófi a mamáéknál lesz Fehérváron, nem túl messze tőlünk. Érdekes lesz külön lenni tőle. Vágytam is rá, hogy egy kicsit csak magunkkal foglakozzunk, most meg azt érzem mit is fogunk csinálni nélküle.
Ma azon tűnődtem mennyit ülök a gép előtt ahelyett, hogy tennék-vennék itthon vagy Zsófival játszanék. Mi nők elég furán vagyunk összerakva. Mindig elégedetlenkedünk. Ha főzők, takarítok az a bajom, hogy nem foglalkozom a gyerekkel, ha vele játszom azt nézem milyen kupi van itthon. Így ha itt ülök a gép előtt, egyiket se részesítem előnyben. Huhhh. Vajon más anyukák mennyit ülnek a gép előtt? Fura drog ez az anyukáknak, hisz ez köti össze őket a nagyvilággal. Hírek, információk és ez a fránya facebook. Na arra rendesen rá lehet kattanni. Azt hiszem elkezdem csökkenteni az itt eltöltött időt és valami hasznosat csinálni helyette. De. Hogy egy kicsit tágítsam a nézeteimet blog ügyben (ki mit ír és miért),rábukkantam egy lakberendező blogjára. Nagyon szimpi az oldal. Engem mindig is érdekelt ez a téma,de Zsolt szerint minden anyuka elvégez egy lakberendező tanfolyamot amikor gyerekkel van otthon. Igaz ami igaz, mostanában engem is jobban érdekel, de talán azért, mert most építkeztünk és a ház közel sincs kitalálva berendezésileg. Persze lehet, hogy az egésznek az az alapja, hogy ilyenkor annyira csak a gyerek van az ember körül. hogy muszáj valami téma, amiről lehet agyalni egy kicsit. Ez az olyan embereknek, mint én, akinek olyan munkája volt, hogy napi 24 órában agyalhatott és pörgés vette körül talán egy kicsit nehezebb. Ahhoz képest most nagy a nyugalom és a monotonitás. És megint hova lyukadunk ki? Az elégedetlenséghez. Egyszer az a baj, most meg ez. Azt hiszem a pasiknak könnyebb :-). Nem agyalnak ennyit feleslegesen. Értékelni fogom és egy kicsit átértékelem a mindennapjaimat. Legalábbis megpróbálom. Szép befejezés. (Ezt most nem olvasom vissza, mert annak az lenne a vége, hogy kitörlöm :-).