Nem sokat írtam az elmúlt időszakban, részben azért, mert a terhesség utolsó hónapja kicsit fáradtabb volt, részben pedig azért, mert megszületett Viktória. Váratlanul előbb érkezett (szülés részletei külön bejegyzésben) a kis Vitya, aki a vártnál kissebb is volt. Mikor először kibontottam nem hittem a szememnek. Inkább hasonlított egy koraszülöttre, mint egy csecsemőre. A szülés és a kórházban töltött pár nap jó élmény volt, főleg Zsófi szülésélménye után. Vicces volt, hogy Viki 2330g volt, a mellettem lévő ágyon pedig egy 4600g-os baba kapott helyet. Hát ilyen változó egy újszülött fejlődése. Mivel a szülés előtti pár napban Zsófi a herczegmamáéknál volt pár napot és ehhez hozzájött még a korházi lét, már nagyon vártam a vele való találkozást. Aznap délután jött haza Fehérvárról, mikor mi Vikivel kijöhettünk a kórházból. Leírhatatlan érzés volt magamhoz ölelni. A szülők az ilyen eseményeket hajlamosak túlspilázni, ezzel ellentétben a gyerekek teljesen természetes módon viselkednek. Puszi ölelés és kész. Pedig bennük is sok minden zajlik, csak nem feltétlenül látszik vagy látszik, csak máshogy fejezik ki.
Viki az első hat hétben:
Az esték nyűgösek, nappal leginkább alvás és nyugalom. Hasfájásra utaló jelek, pár hét után erősödve, amikor is kifejezésre kerül az az ordítás, ami anyuka különböző reakcióival sem mérsékelhető. Szerencsére ez egy-egy alkalom, az esti nyűgösség többnyire ringatással kezelhető. Ez olykor több órás fel-s alá járkálás némi hát és derékfájdalommal párosulva. Közben Zsófi különböző érzelemmegnyilvánulásaival tarkítva. Anyuka ilyenkor úgy érzi, hogy legalább több órája fogja a gyereket és alig várja, hogy ágyba dugja és vagy miután apuka elaltatta a nagyobbik gyereket lepasszolja. Elalvás ideje többnyire este tíz óra. Éjszaka nincs gond a három óránkénti etetéssel, Viki szinte óraműszerűen ébred. Visszaalvás változó, de általában evés+fél óra. Persze nem hiány az éjjeli két-három órás virrasztás sem. A heti 150 grammos előírt súlygyarapodás helyett úgy kb 300 grammal lehet számolni, persze van mit behozni. Alkalmanként pedig 80-90 ml tejet is elfogad, nyamiii.
Zsófi az első hat hétben:
Első két hétben, amíg itt volt kellermama, folyamatos figyelemfelkeltő akaratkifejezések, főleg arra vonatkozóan mit nem akar a mamával csinálni. Egy kis rosszalkodás itt, egy kis rosszalkodás ott. Eközben persze figyeli anyát a szeme sarkából, hogy mit is csinál Vikivel és szinte csak Vikivel csinál valamit. És vele? Najó, ha nem figyelsz rám Anya, akkor odasózok egyet neked is meg Vikinek is! Most már figyelsz? Mehetek büntibe? Sebaj, addig is velem foglalkozol. Evés? Minek azt. Úgysem hagyják, hogy éhezzek, így ha nem eszek szintén velem foglalkoznak. Szuper! Amúgy Viki aranyos, néha meglesem mi van vele, meg tornáztatom, ahogy anya szokta vagy segítek pelusozni. Mivel anya állandóan Vikivel van én úgy dönöttem én meg Apával! Ha te így, én meg úgy. Apát nagyon szeretem!
Anya az első hat hétben:
A kórházban minden szuper volt, lehetett pihenni és némileg aludni is. Itthon jó megint Zsófival lenni, de. Közben itt van Viki is, aki állandóan éhes és nehéz megállapítani, hogy azért sír, mert éhes vagy azért, mert túlette magát. Vagy mindkettő. Próbálom lesni a kis reakcióit, de Zsófi nagyon aktív és szeretetre éhes. És néha bosszantó. Kellermama az első két hétben főz,mos, takarít, miközben én el sem tudom képzelni, hogy a két gyerek mellett pisilni lenne időm, nem ezeket megcsinálni. Amíg mama van a láthatáron Zsófi még hisztisebb és figyelemfelkeltőbb, amíg nekem begyulladtak a melleim, lázam van és a szoptatás olyan fájdalmakkal jár, hogy vért tudnék izzadni. Ez főként az első két hét. Aztán szerencsére mellesleg javulnak a dolgok, én is kezdek megnyugodni, ami furcsa mód azt eredményezi, hogy körülöttem is megnyugszanak. Eljött az idő, hogy hármasban töltsük a hétköznapokat, amik a várakozás ellenére nagyon jól telnek. Zsófi kisangyal ahhoz képest, mint mikor nagyszülőkkel van körülvéve, akiknek jó kimutatni a foga fehérjét és jó megmutatni, hogy neki milyen sanyarú sorsa lett. És hát igaz, ami igaz. Másra is figyelek, de nagyon igyekszem kielégíteni a kis mókus igyényeit. Így ha kéri palacsintát sütök vagy virágokat ragasztunk és gyurmázunk. De jaaaj, ha Viki felsír, anyának menni kell. Jogos tehát a kérdés, hogy meddig marad a kistesó? Na ez még nem hangzott el, csak gondolatban. Köszönöm jól vagyok, várom, hogy többet aludhassak.
Apa az első hat hétben:
Te jó ég! Megszületett a második kislányom. Valami nem stimmel, nem így terveztem. Hétfőn tervleadásom van, úgy kalkuláltam, hogy ezt még megvárja a kis gézengúz. Most akkor a szülőszobára menjek vagy dolgozni? Szülés utáni nap megbeszlés. Lemondom, de végülis mit csináljak, mégis elmegyek, vagy nem, mert mások is lemondták. Hazajöttek a lányok. De jó. Vagyis nagyon jó, de most úgy érzem, Zsófira sincs időm, nem Vikire. Eltelik pár hét. Megnézem hogy néz ki a kissebbik lányom. De cuki, húú, nagyon kicsi. Zsófit imádom, de jelenleg wc-re nem tudok tőle elmenni. Közben leadás. Azt hiszem elég fáradt vagyok. Engem kéne lerakni aludni.