A múlt hetünket teljes mértékben egy influenza kórság töltötte ki, olyannyira, hogy kellermamát is sikerült megfertőznünk, akit végső megoldásként segíteni hívtunk fel pár nap után. A gyengélkedést én kezdtem, aztán két nap után Zsófi belázasodott, majd én is. Betegnek lenni alapfelállásban is rossz lenni, amikor úgy érzed ki sem tudsz szállni az ágyból és jólesik, ha valaki visz neked egy pohár teát vagy készít egy szendvicset. Nna ezt elfelejtheted, ha van egy kis lurkó az életedben, mert az ő gondozása napi 24 órás feladat és akkor meg kell etetni vagy tisztába tenni, mikor te hulla vagy. Persze ilyenkor jól jön egy apuka, aki segít, de sajnos van amikor apának igenis dolgozni kell, mert ő családfenntartó és olyan is van, hogy apa is beteg. Hát ez az a pillanat, amikor az ember hívja a nagymamát. Akinek nincs ilyen lehetősége, azt el sem tudom képzelni hogyan vészeli ezt át. Mindamellett, hogy az ember ilyenkor alig tud létezni, szörnyű látni a gyerekedet, ahogy szenved. Lázas és köhög annyira, hogy éjjel is alig tud aludni. Ezt már csak tuja tetézni, hogyha a másik gyerek is beteg, de ezt még mi nem tudhatjuk mennyire hatványozza az amúgy is nagy élvezeteket. Zsolt kérdezte az ötgyerekes főnökét, hogy ez hogy is van a nagyobb a családokban. Erre a válasz az volt, hogy a szülők egymás után betegszenek meg…hát nálunk ez most nem jött össze, de reméljük, ez lesz a mértékadó tendencia.
Ma voltunk zenebölcsiben és szinte mindenki átesett ezen a szép betegségen. Jó kérdés, hogy lehet-e vagy szabad-e ilyenkor közösségbe vinni a gyereket. Mi valószínűleg a szomszédoktól kaptuk el, de nyílván a boltba is beszerezhető. Mikor nem beteg a gyerkőc én hajlamos vagyok arra, hogy azon az állásponton vagyok, hogy nem baj, ha kicsit beteg a gyerek ebben a korban, mert erősödik az immunrendszere és talán nem végig betegséggel fogja tölteni az ovis első évet. Ezek nagy kérdések és remélem, fogok tudni levonni valami konklúziót a jövőben. Addig ez is csak egy elv, amit pillanatok alatt meg lehet dönteni, mint már jópárat azokból, amiket a megtapasztalás előtt gondoltam.
Ma volt az első igazi tavaszi nap, el sem lehet mondani mennyire jól esik az embernek az arcát simogató napsugár J.