Ezen a hétvégén is Herczegmamáéknál kötöttünk ki, mivel Zsoltot elhívták a fehérvári atléta haverjai bulizni. Persze ebben a korban az ember már nem bulizni megy, hanem beül valahova egy sör mellé dumálni. Mivel nem kizárólag fiúknak volt meghirdetve az este, így én is Zsolttal tartottam. Este Zsófit megfürdettük, Herczegpapa levetítette és elmesélte a Télapó és ezüstmackó című diafilmet (ez volt Zsolt gyerekkori kedvence és most is úgy hallgatta, mintha nem 37 éves lenne :-)) aztán a mama letette aludni. Örültem ennek az estének, mert már nagyon rég mozdultunk ki és bírom Zsolt barátait. Ezek a srácok úgy évente találkoznak, ami így is elég nagy szervezést igényel és valahogy mintha mindig nosztalgiáznának, olyan helyre ülnek be, ahová anno bulizni jártak vagy buli előtt "melegíteni". A tavalyi hely inkább egy késdobálóra hasonlított és páran meg is jegyezték, hogy talán most már mehetnének normálisabb helyre is. Hát ez nem jött össze. Odafelé bevittük Zsolt öccsét és barátnőjét a városba és Gyurika megjegyezte, hogy ezen a helyen már a Kriszti is idősnek számít, aki 18 éves. Ééééés, a hír igaz volt. Mikor bementünk úgy néztek ránk, mint az ufókra, különös tekintettel rám, aki egy méretes görögdinnyével a hasán érkeztem. Zavarunkat aztán hamar legyőztük és örültünk egymás társaságának. Zsoltnak ezek a srácok nagyon fontosak, együtt nőttek fel és rengeteg élmény köti őket össze és még ha csak évente is,tök jó, hogy ilyen összetartóak. Annak ellenére, hogy a buli koedukált volt ketten voltunk lányok a 14 pasi ellenében. Engem az ilyen helyzet sosem zavart, mindig jól elbeszélgettem fiúkkal. Ami viszont egyre zavaróbb volt, az az egyre növekvő tizenéves fiatalok száma. Ahogy a létszám nőtt, úgy nőtt az általuk elfogyasztott alkoholos italok száma is, ezzel együtt a hangzavar. Lassan csak ordibálva lehetett beszélgetni, ami egy idő után elég fárasztó, úgyhogy kicsit néztem a tömeget. Eszembe jutottak azok az idők, mikor én jártam ilyen helyekre és ittam én is az olcsó, de hatásos italokat. Persze az ember a saját életét mindig máshogy látja, így ottülve azt gondoltam, hogy persze mi is ezt csináltuk, de valahogy kultúráltabban. Pedig lehet, hogy nem, csak már nem emlékszünk rá. Azért a lányokról manapság nehéz megmondani hogy hány évesek is valójában olyan szerkókba vannak és annyi rajtuk a smink. Aztán egyre inkább az jutott eszembe, hogy kettőt pislantok és a lányaim felváltva készülődnek a fürdőben, hogy utána kirívó (legalábbis számomra) ruhákban azt mondják: anya ne izgulj, majd jövünk. Te jó ég! Az durva lesz. Én a felét sem meséltem el anyámnak, hogy mik történtek azokon a bulikon és már most félek tőle, hogy én sem fogok mást hallani. Lehet, hogy jobb is? Nem tudom, ez olyan dolog, amibe jobb nem belegondolni. Aztán lassan éjfél lett és haza is mentünk, mert másnap reggel jött anyukám, hogy megnézze a kisunokáját. Rövid, de tartalmas este volt, azt azért ajánlottam Zsoltnak, hogy vesse fel jövőre, hogy valami borozós-beszélgetős helyre üljünk be.
Másnap korán keltem, vártam anyukámat. Ez a látogatás Zsolt szüleinek volt az ötlete, amit nagyon köszönök nekik. Karácsony előtt nagymamám elég beteg lett, kórházba került és azóta ápolásra szorul. Így a szüleimnek nem volt lehetősége eljönni hozzánk unokázni. Most már jobban van a dédi, de még mindig nem lehet teljesen egyedül hagyni, viszont fehérvár nincs olyan messze füredtől, így egy fél napot el tudott jönni a Kellermama. Zsófi olyan örömtáncot lejtett a mamának, mikor megérkezett, hogy mindenki meghatódott. Anyukámnak mostanában csak a kicsizsófi ad életörömöt, úgyhogy ez nekem nagyon fontos volt. Jókat játszottak, nevetgéltek, úgyhogy a mai estéje jó lesz, az már tuti. Szegény apum persze otthonmaradhatott a drága mamával, de majd kárpótoljuk őt is valahogy. Mondjuk tavasszal lesz mit csinálni a házunknál, úgyhogy több napra is szívesen látjuk :-). A hazautat Zsófi végighisztizte, de ezzel együtt is klassz hétvége volt.