Nagy dologra szántam el magam. Az életünk mindennapjainak megörökítésén túl szeretnék kiemelni pár olyan témát, ami leginkább meghatározza most az életünket. Ezek nehéz témák, mint a gyermekvállalás, várandósság, gyerekszülés és az utána lévő időszak. Megpróbálom szavakba önteni a tapasztalataimat, gondolataimat ezekkel kapcsolatban, ami korántsem mondható egyszerűnek. Amióta megszületett ez az ötlet a fejemben csak cikáznak a gondolatok és halogatom, hogy le is írjam. Biztos eltelik pár nap mire közzéteszem ez azt írást, de ehhez kell idő.
Valamelyik nap olvastam egy bejegyzést a facebook-on, és mindamellett, hogy szórakoztatott el is gondolkodtatott azon, hogy mennyire el lehet felejteni bizonyos momentumokat az ember életéből. Ide most beszúrok belőle egy kis ízelítőt, de egészében majd a babázós témához csatolom.
"Az első 6 hónap:
- az a hatalmas méretű fej, amit szülés után egyfolytában nézel, hát az tényleg átfért azon a kis lukon, amibe addig azt a pirinyó tampont dugdostad.
- a lefejt tej becsesebb, mint egy 200 éves bor.
- úgy tűnik, az egész nap egy végtelen szoptatás.
- napi 4-5 óra alvással is lehet élni.
- ha választhatsz a szex és az alvás közt, az utóbbira fogsz szavazni.
- egy kisbabából valamelyik nyíláson mindig folyik valami.
- a séta csak neked séta, ő ebből semmit nem vesz észre.
- elindulni otthonról egy 2 órás procedúra.
- ha eddig nem kötötted be a biztonsági öved, ezen túl befogod"
Első olvasásra kicsit közhelyes és szabad szájú, de ha az ember ezeken átesett és végigolvassa igazán szórakoztatóvá válik.
Szóval az első témánk a gyermekvállalás. Azért szentelek ennek a témának külön fejezetet, mert ennek is van előzménye, cselekménye és jó esetben jó befejezése. Mielőtt az ember erre adná a fejét, leginkább csak egy idilli kép van előtte, hogy igen, a szerelmes pár elhatározza, aztán a következő kocka a romantikus vacsora, ahol a lány átad egy dobozt a párjának benne egy kiscipővel. Hát ez tényleg elég idilli. A legegyszerűbb tulajdonképpen az elhatározás. Az embernek jó esetben szépen alakulnak a dolgai. Megismerkedik valakivel, kiderül, hogy klasszul összeillenek, összeházasodnak, stb. Eleinte mindenki a karrierjével van elfoglalva, hogy legyen egy kis pénz, aztán utazgatnak és eközben is ismerkednek. Ez eddig sima ügy. Aztán jön a döntés. Ennek az a fontossága, hogy mindkét fél ugyanolyan komolysággal gondolja a dolgot, mert ilyenkor még korántsem lehet tudni mennyi nehéz és váratlan helyzetet teremthet maga az első lépés is, mint a próbálkozás. Valahogy a baráti körünkben mi az elsők között voltunk ebben a témában, így a nehézségekről a saját tapasztalatainkon kívül úgy két éve hallunk folyamatosan. Merthogy. Az a ritkábbik eset, hogy gyorsan összehozzuk a babát és kész. Sajnos ennél összetettebb és stresszesebb az egész. Az első két próbálkozás még izgalmas, a harmadik már bosszantó, a negyedik idegesítő, az ötödiktől pedig kész rémálom lesz az egész. A harmadik hónaptól már naponta lesed az ovulációs naptárat és kezdesz utána olvasni a neten a szakirodalomnak. Lassan jobban képben leszel a azokból a szerekből, amik elősegítik a fogamzást, mint egy nőgyógyász, és elkezdesz aviva tornára járni. Van, akinél ez egy fél éves periódus, van, akinél több, de az biztos, hogy ha 3-4 hónapon belül nem jön össze a dolog, akkor átesel rajta. A pasik ebbe úgy a negyedik hónapnál kezdenek bekapcsolódni, mikor is a kedvesük már nem bírja magában tartani, a mikor jön már össze nekünk ez a dolog hisztit. Ekkor a fiúk azt mondják: jaaaj drágám, de hát még csak párszor próbáltuk... és ez náluk tart egészen az egy éves próbálkozásig. Mert utána jön az, hogy menjünk el kivizsgáltatni magunkat. Nálunk a próbálkozás majdnem egy évig tartott, közben hol nyugodtan, hol pedig stresszesebb állapotban. Én elmentem aviva tornára, ami után két hónappal megfogant Zsófi. Hogy ettől-e azt nem tudom, de nagyon hittem benne és a második gyerek előtt is voltam pár gyakorló órán. A témára pillanatok alatt rá lehet kattanni. Fórumokat olvasgatsz (azt hiszem ez a legrosszabb), tablettákat szedsz, jósoltatsz meg mindenféle lehetetlenség. Mire totál bekattantam volna azt mondtam jó, ennek most nincs itt az ideje. Mikor letettem magamban ezt a dolgot, egyből összejött. Először is, másodszor is. A mostani terhességem előtt az volt a legidegesítőbb, hogy olyan gondolataim voltak, hogy ha már egyszer összejött, akkor most miért nem??? Másodszor fél évig próbálkoztunk és ez sem teljesen nyugiban telt el. Főleg azért, mert az ember eltervez dolgokat, amik nem befolyásolhatóak. Estemben a legyen a két gyerek között max két év. Nem volt egy éves Zsófi, mikor elkezdtük és végül nem sokkal, de több mint két év lett köztük. Az ilyen butaságokat jó lenne kiverni az ember fejéből. Úgy, hogy mi szerencsének mondhatjuk magunkat havonta néztem az ovulációs tesztet és szedtem méhpempő tablettát, Zsolt meg nem önszántából perui Maca tablettát. Tiszta őrület. A figyelmet csak arra akarom ezzel felhívni, hogy ez nem egyszerű időszak akkor sem, ha viszonylag minden rendben megy. Persze ez alól kivétel az, amikor elsőre vagy másodikra sikerül. Mert ilyet is ismerek. Az izgalmas és egyben idegesítő és aztán elkeserítő időszak mégiscsak fél-egy év körül jön, ha nem sikerül a dolog. Én azt javaslom mindenkinek, hogy ilyenkor ne várjanak, kezdjék el a kivizsgálásokat, mert az is egy hosszú procedúra és tapasztalataim szerint ilyenkor általában sajnos ki is derül valami. Ilyenkor érzi először az ember azt, hogy basszus ez miért ilyen nehéz. És lehet, hogy már most elege van belőle és úgy érzi elfáradt, ezek mégiscsak az első lépések. Egy nőnek ilyenkor (is) nagyon nagy szüksége van a párjára, a támogatásra. Ilyenkor az ember tényleg nem tudja elképzelni, de egy gyerek születése annyira megváltoztatja az ember életét, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Nekem aztán beszélhetett bárki bármit. Meg voltam győződve arról, hogy én majd máshogy meg persze jobban fogom csinálni. Ez tartott pont a szülésig. Nekem az volt furcsa, hogy mindenki panaszkodott, akinek gyereke van. Persze érződött büszkeség is meg szeretet, de leginkább panaszáradatot kapott az ember, ha a babázásról hallott. Nem értettem miért. Most már értem és azt mondom, ez kell legyen az embernek a legmegalapozott döntése, amit valaha hozott. Ez olyan, mint egy kiképzőtábor a párkapcsolatában. Mert jön egy kisember, aki átveszi az irányítást és nem kiszámítható, minden mindig változik körülötte és egy tünemény, természetesen. De rengeteg energiát követel mindkét szülőtől úgy, hogy apa dolgozik mellette, anya éjszakázik és hát tombolnak benne a hormonok, amik felett nincs hatalma. Na de, ez nem elrettentés, csak tapasztalat. Hajrá mindenkinek, aki most van ebben a fázisban és mindig csak előre nézzen, vissza sose. Aztán jöhet a boldog várandósság :-). Erről a következő részben.