Ma egész nap esett a hó, a héten hullott itt vagy 40 cm. Nagyon szép a táj, csendes, tiszta, zavartalan. Sokszor csak nézünk ki az ablakon és figyeljük a madarakat hogyan esznek a madáretetőből. Egészen más ez a természetközeli élet, mint a nagyvárosi. Persze mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. Mi egyenlőre nagyon szeretünk itt lakni Nagykovácsiban, már kezdünk megismerkedni a szomszédokkal is. Hasonló a közösség, mint egy társasházban, mert itt is megvannak a nézeteltérések meg az egymásramutogatás, de valahogy mégis távolabbi. Lakik az utcában egy néni, két agara van, Csalfi és Rushi. Zsófi nagyon bírja őket, de csak messziről. Leginkább úgy, hogy az apja ölébe van és fentről szólítgatja őket. Zsófi és az apja között nagy a szerelem, máshoz nem hasonlítható ahogy örülnek egymásnak. Ma azt játszotta az apjával, mintha ő lenne az anyukája és sorra mondogatta neki, amiket én szoktam. Idézem: Apa jól vagy? Apa nem fázol? (és közben simogatta az apja hátát) Na mi a baj? Na mi van? Miért csináltad ezt? ....hát ilyenkor az ember nem tudja szavakba foglalni az érzéseit...
Nincs hozzászólás.