Persze...

Még egész lelkes vagyok, ahogy jön az este leginkább azon jár az eszem, hogy mikor lesz időm leülni ide és pötyögni pár sort. Mozgalmas napunk volt. Elindultunk babúszásra Zsófival. Ez közös program, mivel én már nem szívesen megyek medencébe Zsolt pancsol a gyerekkel. Az indulás maga nem volt teljesen zökkenőmentes, mert nálunk még elég nagy a hó és a kocsi nem igazán vette jól az akadályokat. Persze mit várjon az ember egy hátsókerekes autótól. Pont erre a hegyvidékre való a maga coupé kialakításával. Ez egy szerelemautó, első látásra. A férfiak tudják miről beszélek, a nők kevésbé. Most már kezdjük kinőni, túlnőni, egyre kevésbé jól kihasználni, de még kitartunk mellette. PERSZE ez leginkább a család férfitagjára igaz. Nem igazán vagyunk abban a helyzetben, hogy hipphopp megoldjuk ezt a kocsikérdést, így a pillanatnyi indulatok hamar lezajlottak bennem, mondjuk addíg, amíg oda nem értünk a dédipapához, aki várt minket úszás előtt. Kivételesen jófej volt az öreg,még ajándékot is adott Zsófinak. Nagyon helyes, összegyűjtötte a lakásban azokat a dolgokat, amiknek szerinte örülhet egy gyerek. Rajzfigurás papírtányér, malévos toll ( dédipapa malévnál is dolgozott és évtizedek óta adja a különböző malévos cuccokat az unokáknak, dédunokáknak, vajon honnan van neki ennyi?), két pici műanyagfigura és két mandarin. A gyerekekben persze az a jó, hogy ( egy bizonyos korig) nem érdekli őket, hogy duplot kapnak vagy egy zacslót ami zörög és jópofa. Az úszás a szokásos volt, Zsófi élvezte, apukája még jobban és nekem is volt két percem, amíg agyalhattam a világ dolgain. Pista bácsi (úszómester) megint kifejtette, hogy szerinte Zsófi egy zseni és hogy hogyan kezeljük ezt a helyzetet. Én szülőként próbálom ezt úgy kezelni, hogy nem veszek róla tudomást (ha nem is zseni, azért jók a képességei) és ezt próbálom vele nem éreztetni. Ugyanolyan, mint más kisgyerek csak valamiben gyorsabban fejlődik. Nekem volt olyan osztálytársam, akit nagyon nyomott az anyja és engem próbáltak az ének miatt kiemelni a tanáraim és én ezt nagyon utáltam. Szóval a normális az normális. A nap többi része szokásosan zajlott. Evés (annak azért nem nevezném Zsófi részéről, inkább falatok elfogyasztásának lehetne hívni), alvás,séta. Nade. Hogy miért persze a mai bejegyzésem címe. Nem, nem a kocsi miatt. Zsófi pár napja mondogatja, nem tudom mennyire van tisztában a jelentésével és mennyire csak elleste tőlünk, de mindig jó helyen és jó időben használja. Annyira, hogy az ember nem bírja ki nevetés nélkül. Például: Zsófi, tehetek a hajadba hajgumit? PERSZE vagy Zsófi, kérsz kakaót? PERSZE vagy Zsófi, altathat ma apa? PERSZE! Jó éjszakát!