Ma nem a babás témákat folytatnám, hanem Zsófiról írnék pár sort. Rájöttem, hogy nem az a lényeg, hogy minden nap megörökítsek valamit, hanem hogy legyen egy jó téma. Lassan, de biztosan azért kialakul a koncepció.
Szóval a hiszti korszaknak vannak különböző időszakai és fokozatai. Ahogy fejlődik ezeknek a kisembereknek a személyisége és egyre több mindennel tisztába kerülnek, úgy fokozódik az én tudatuk és ezzel együtt a hisztifaktor is. Az első hullámot én olyan egy éves korban tapasztaltam, de ez össze sem hasonlítható azzal, ami később következik. Nyáron már produkált ilyen-olyan nem akarom dolgokat, amit úgy jelzett nemes egyszerűséggel, hogy NEM egy fejcsóválással társítva. Némi rábeszéléssel és figyelemeltereléssel azonban ez megszüntethető volt. Pár hónapja, körülbelül azóta, hogy beköszöntött a tél és én magam is nehezen vettem rá magam, hogy kimozduljak beütött. Dackorszak vagy hiszti korszak, mindegy ki minek nevezi. Ilyenkor ezek a kis manók átváltoznak kis pici méregzsákká, akiket lehetetlen irányítani és olyan hangon tudnak sírást produkálni, hogy az ember feje szinte kettészakad. Mindez akkor, ha valami nem úgy történik, ahogy azt ők elképzelik. Ennek a legdurvább változatát eddig ma tapasztaltam, amikor is nincs olyan, hogy valami úgy történik. Kvázi, mindegy mit csinálsz. Ha felveszed az se jó, ha nem veszed az se, ha húzod a szánkón az se, ha nem húzod az se. És még folytathatnám. A hiszti nálunk igazán akkor kezdődött, amikor a hideg miatt egyre több ruhadarabot kellett felvenni. Minél több a ruha, annál nagyobb a hiszti és a nem akarok kimenni. Úgy, hogy nekem sincs legtöbbször kedvem kimenni (persze ehhez a hisztinek is köze van) igencsak meg kell erőltetnem magam. Ez az öltöztetés több gyerek esetén maga lehet a mennyország. Aztán van az, hogy mondod az utca végén, hogy állj meg, mert jöhet autó. Ez a mondat, mintha dekódolva lenne bennük. Még jobban szaladnak. Te utánuk úgy, hogy az utolsó pillanatban éred utol és ő mit csinál? Nevet és még, még futna a tiltott út felé. Te először próbálsz nyugodtan beszélni és elmagyarázod, hogy miért nem szabad kifutni az útra, erre a reakció még nagyobb nevetés és kapálózás a kezedből, hogy futna ki az útra. Aztán már kicsit erélyesebben szólsz, majd kiabálsz és húzod magad után a gyereket a járdára. Itt jön az, hogy leveti magát a földre és sír. Az első ilyennél felveszed, aztán a következőnél hagyod hadd sírjon egy kicsit és fokozhatnám. A hiszti megy nekik könnyek nélkül és azzal együtt is,ezek is a fokozatokat jelentik. A legokosabb, amit tehetsz, hogy próbálsz higgadt maradni, mert egyhamar bedilizel és már a B6 vitamin sem segít.
Miután túl vagy egy ilyen csodaszép napon, estefelé figyeled a kis gézengúzt és rájössz, hogy az egész napos hisztit egy pillanat alatt elfeledteti veled.
Zsófi legújabb húzása, hogy mindenre úgy válaszol, hogy ühüm. Olyan igazi nagylányosan. Igazán zabálnivaló ahogy előadja. Ahogy az is, ahogy egy csipeszen keresztül beszél a nagyszüleivel meg a szomszéd kutyusokkal és mondja nekik azt, amit anyától hall: Szia mama hogy vagy? Jól vagy? Várunk! Puszillak (és cuppog a „telefonba”) Fáradt vagy dédi? Feküdj le!.......Nagyon édes. A fürdés előtt előadás meztelenül a fürdőbe, ahol is a gumikacsába énekelve (mint mikrofon) a kedvenc dalait táncolással együtt természetesen bemutatja. Szóval megolvasztja az ember szívét? ÜHÜM!!!!!