Végre eljött a várva várt nap, hogy pakolhatunk és indulás a jól megérdemelt pár nap pihenésre kettesben szeretett férjemmel, amit karácsonyra (nameg névnap,szülinap minden egybe) adtunk egymásnak. A terv az volt, hogy eltöltsünk pár napot csakis ketten, Zsófi nélkül, mielőtt megszületik Viki. Zsófi a fehérvári nagyszülőkhöz volt bejelentve, akiktől rendkívül távol utaztunk el, meglehet úgy 10 km is. Velencén foglaltunk szállást egy menő szállodába, aminek a wellness részlegét már ismertük, mert jártunk ott párszor mióta Zsófi megszületett.
Szóval ott tartottam, hogy eljött a várva várt nap. Sajnos Zsoltot néha elérik mélypontok, amikor mindent egy kicsit sötétebben lát, mint amilyen valójában. Hát ez a pont most pont a mi napunkra esett, de általában így történnek a dolgok. Már reggel feszült volt és a nagyszülőkhöz menet ki jött belőle minden, ami nyomta a lelkét. Ami egyébként jó, mert sokkal rosszabb, ha benn marad. A baj csak akkor van, ha a másikra is ráragad a rossz hangulat. Hát egy darabig tartottam magam, de nehéz pozitívnak maradni, mikor a másik azt ecsetelgeti, hogy kis túlzással hogy fogunk éhenhalni. Igen, nagyon nehéz most talpon maradni az építőiparban és letenni az asztalra azt, amit eddig megszokott az ember. Mi ráadásul az elmúlt évben építkeztünk,ami azt vonja maga után, hogy az embernek teljesen kiürül a zsebe és nálunk én most nem dolgozom még vagy másfél évig biztosan. Szóval ilyenkor a családfenntartóra nagyon nagy teher rakódik, amit néha jobban,néha rosszabbul viselnek. De. Miér is van az embernek felesége? Hogy erőt merítsen belőle. Összeszedtem magam és eltessékeltem a fekete felhőket és biztosítottam Zsoltot, hogy velünk nem fog rossz történni, jó csapat a miénk. Így, mire fehérvárra értünk némileg kisütött a nap.
Zsófit letettük a nagyiéknál, ahol már várták az unokatesók, akikért rajong és akiket felbéreltünk, hogy legyenek mellette, amíg mi szülők lazulunk egy kicsit. Ez a terv be is vált,mert szinte meg sem érezte a hiányunkat.
Elfoglaltuk a szállást, átöltöztünk és már mentünk is medencékhez. Persze előtte még kicsit sajnáltattam magam, hogy milyen borzalmasan nézek ki a harmadik fürdőruhában, ami végül rámjött. Próbálkoztam két bikinivel, ami hol felül,hol alul nézett úgy ki, mintha Zsófiét akartam volna felvenni. Ezután jött a klasszikus egyberészes, ami kicsit feszesen, de rámjött. Én úgy egy zsák krumplihoz tudtam volna magam hasonlítani, de Zsolt mindig próbál meggyőzni arról, hogy milyen szexis kismama vagyok. Ha ezt el nem is hittem, merítettem belőle annyit, hogy ki mertem lépni a szobaajtón. Hogy egy kicsit javítsak a helyzeten azzal kezdtem, hogy kilakkoztam a körmeimet. Önmagában már ez is jó érzés volt :-). Ezt már csak fokozta, hogy végre mozogtam egy kicsit. Egész sokat úsztam, ezt kifejezetten ajánlják kismamáknak. Na a wellness résszel már bajban voltam, mert igazából nem vehettem volna igénybe semmit. Egy kismama ismerősöm viszont meggyőzött azzal, hogy ő a gőzfürdőt kifejezetten szerette. Nekem is bejött, így remélem Vikinek is. Próbáltam utánajárni az interneten, hogy kismamák szaunázhatnak-e, akár infrába, de ezzel kapcsolatban természetesen egységes állásfoglalás nincs. Így ezt nem kockáztattam. Ezzel telt az első délután és mondhatom nagyon kikapcsoló volt. És ami a legjobb az egészben, hogy nagyon sokat beszélgettünk. Mindenféléről. Az embernek a gyerekes ismerősei mindig azt mondják, hogy ilyen esetben az ember csak a gyerekéről beszél. Szerencsére nálunk ez nem így volt, persze azt azért nem állítom, hogy nem került szóba, de nem az volt többségben. Ez a pár nap erre jó a legjobban talán, mert hétköznap tényleg csak a munka meg a család a téma. A kaja nekem hanyagolható volt, de hogy kicsit kirúgjunk a hámból én ittam egy deci bort, Zsolt meg egy sört. Na ezt a második este már nem tettük meg, mert 4 deci csapolt sörért kicsit sokalltam a majdnam 900 Ft-ot. Jaa a parkolásért napi 1500 Ft volt a díj, ez is egy kicsit lehúzós. Persze tudom, lehet hogy kicsinyeskedés, de ezeket jobban megérzi az ember, ha nincs mit zörgetni a zsebében. A második nap hasonlóan telt, mint az előző déltuán. Fürdés, pihenés, olvasás, beszélgetés. Hogy egy ilyen "hétvége" mennyire pihentető összességében azt nem tudom, mert éjszaka nem sokat aludtunk. Új hely, új ágy meg a megszokások. Zsófi még mindig felébred párszor éjszaka, így nagy reményeket fűztünk az éjszakai alváshoz, de ez nem sikerült. Sebaj, összességében kell nézni a dolgokat. Mióta megszületett Zsófi nem voltunk kettesben és ez most nagyon feltöltött minket. Persze jó elmenni moziba, színházba, kultúrálódni, de akkor nincs lehetőség a mélyebb beszélgetésekre. Nekem ez hiányzott. Elég nehéz időszakon vagyunk túl a gyerekszületés és építkezés után. Most van egy kis szusszanásnyi idő, amikor töltődhetünk, mert áprilistól megint itt lesz egy újabb kisember, aki állandó felügyeletet igényel. Harmadnap még kihasználtuk a délelőtti fürdőzés lehetőségét, ami után siettünk, hogy újra magunkhoz ölelhessük Zsófit. A fogadtatás a következő volt. "Sziaa anyaaa...(hatásszünet) APAAAAAAA!!!!! (nyakbaborulás és hasonlók és anya már sehol se volt :-)). Szóval mi lányos anyukák be kell érjük azokkal az érzelgősségekkel, amikor apa nem első helyezett: éjszakai felkelés, beteg vagyok, nyűgös vagyok, fáj valami .......hmmm és még egy lányom lesz. Bár nem tervezünk harmadik gyereket, ha garantálnák a kisfiút elgondolkodnék rajta :-).
Zárszó: szuper volt!