Vége a nyárnak, hűvös szelek járnak...egy pillanat volt az egész. Szép nyár volt, jól éreztük magunkat, az eleje esős volt, aztán meg kánikula. Azt hiszem az ideális időjárás a gyerekeknek a tavasz meg az ősz.
Viki élete eddig:
Szépen fejlődik, szinte magykönyv szerűen. Vannak kis hurkák és mosoly, ahogy ez egy kisbabánál lenni szokott. Zsófihoz képest kis ducijuci és talán többet vigyorog is, egyébként elég sok a közös vonás. Főleg alvás tekintetében. Valakinek megadatik a jó alvó gyerek, nekem valamiért nem. Elalvásban és alvásban szinte összekeverhető a két gyerek. Nyáron még tartottuk a három óránkénti kelést, majd augusztus végén elkezdődött a két órás periódus. Szuper. Az első pár napban még kiakadtam, aztán kezdtem elfogadni a helyzetet és most, úgy egy hónap távlatában kezdek zombivá változni. (remélem csak belül :-)). A feszültség néha kitör belőle, de most beszéljünk Vikiről. Azt mondják nem elég neki a tej. Én először a fogára gyanakodtam, aztán a pocakjára, a tejre valamiért nem. Ez egyébként mellesleg nem látható :-). Szóval én, mint kétgyerekes anyuka fogalmam sincs miért ébred ilyen sokszor. Pár hete elkezdtük a hozzátáplálást. Éljen!!! Lehet megint foltokat mosni és külön kaját kutyulni. Vége a kényelmes csak szoptatós életnek. Hiába semmi sem tart örökké. És amit, mindig szokatm mondani, MINDIG MINDEN VÁLTOZIK!!! Vissza Vikóra: augusztus óta szépen forgolódik, most már szépen tartja a fejét, kinyomja a vállát és próbálgatja felhúzni a kis lábait is. Azt hiszem ilyenkor kezdik kimutatni a foguk fehérjét, mert ha nem sikerül valami, egyből jöna hiszti. Szóval ő sem lesz egyszerű gyerek. Persze az milyen unalmas is lenne :-). Nagyon figyelmes, minden érdekli és ha tele a poci és nem álmos egyfolytában MOSOLYOG :-). Ahogy kell.
Zsófi élete:
Szegény Zsozsó. Az ő élete változott a legnagyobbat. Lett egy tesója, elvettük tőle a cumit és most, hogy ezeket a helyzeteket valamennyire megemésztette, jött a bölcsi. Először jópofa dolgonak tűnt. Anya sokat mesélt róla, voltunk együtt játszani, aztán volt egyszer-kétszer.....és....valami gyanús lett....hoppá. Ez úgy tűnik rendszeres lesz. És nem csak akkor kell menni, amikor AKAROK. Vagyis volt, hogy úgy gondoltam akarok, de most már nem akarok. Hogy miért? "Mert nem akarok játszani a gyerekekkel!" Kár, hogy anya és apa fogcsikorgatva fizeti ki, az amúgy nem olcsó magánbölcsit és kár, hogy főként azért döntöttek így, hogy Zsófi gyerekek között legyen. Akkor most ez jó vagy nem jó? Nagy dilemma. Mint minden, ami ez után a kor után jön. Azt hiszem kezdem megérteni a kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond szólás-mondást. Mert bevallom, nekem a kis gyerek is nagy gondnak tűnt eddig :-). Egyébként a nyár jó volt, sokat voltunk játszótéren és voltunk mindkét mamánál nyaralni is. Meg hajózni, pónin lovagolni, ugrálóvárazni, strandolni és ettünk sok kukoricát, palacsintát meg hekket is. Jó is volt meg sok is volt? Mindenesetre jó, hogy hazajönni mindig jó.
Apa élete:
Szegény apa. Nem tudom változott-e valamit az élete az előző bejegyzésem óta. Azért pár sort szánok rá, bár a kép némileg hasonló. Reggeli ébredés Zsófival, kakajó a reggeli mese közben. Dilemma, hogy felébresszem-e a feleségem, aki pár órát aludt az éjszaka és tulajdonképpen most tudna aludni még egy órát, mert Viki volt olyan kedves,hogy visszaaludt, viszont nekem menni kéne dolgozni. Nyolc óra. Felébresztem. Kicsit feszült vagyok, mert már ott kéne lennem valahol. Hol is Pázmányon. Viszont csak délelőtt leszek ott. Vagy egész nap. Vagy egész héten. Pedig mást is kéne csinálnom. Sebaj. Este hazaérek kicsit játszom Zsófival. Aztán vacsi-fürcsi-alvás. Hmm. Most mi is van? Azt hiszem dolgozom még egy kicsit. Éjjel egy óra. Most már lefekszem. A napok ilyenek. De idén legalább tudtam Füredelni a családdal. Közben egy kis munka, de legalább együtt a család. Nyár vége. Számlázok. De ki fizet? Senki? Miért is dolgozok? Ez jó kérdés. Remény, hogy valami változni fog. És továbbra is imádom a lányokat!
Anya élete:
Tulajdonképpen ennyi: éjjeli etetés, nappali etetés, játszótér, séta oda-vissza, főzés, mosás, takarítás (ha belefér), este két perces beszélgetés a férjemmel...megint éjszaka van?
Hát igen. Ez nem túl változatos. Mindamellett, hogy a lányok tündériek. És kiborítóak egyszerre :-). Zsófi elkezdett affektálva beszélni. Engem kiborít, pedig biztos lesz ez még rosszabb is. Mostanában mindenen bőg. Mi lesz kamaszkorába? Az még messze van. Ezzel nyugtatom magam.
Közben jönnek gondolatok. Harmadik gyerek? Nem valószínű. Jó lenne dolgozni. De hol? Hogyan? Jó lenne valami mást is csinálni. Este egy film? (ha nem aludnék el) Mozi? Színház? ...és a mai belső felfedezésem: jó lenne tangózni!!! ez a zene és a tánc visszahozná belém a pezsgést. Ha nem is ez a fajta, ZENE ÉS TÁNC nélkül nem élet az élet.